...és ingatlanok (II., befejező rész).

Tegnapi post update: voltunk a bankban, biztosítást kötni az utánfutóra, nem ment egyszerűen, mert olyat még nem láttak, hogy valaki német rendszámú kocsi nélkül (a Highlander vizsgáztatással leálltunk, van rá fél évünk) akarna utánfutót vizsgáztatni. A problémán hosszas telefonálás után túlléptek, de olyan alacsony értéket mondtunk (a valóságnak megfelelően) a vételárra, hogy még be kell vinnünk az adásvételit (nem kell lefordítani, még szerencse, hogy számmal is szerepel rajta a vételár). Hétfőn bevisszük, jövő hét második felében reméljük át is tudjuk rendszámozni... és most a mai:

Szóba jöhető ingatlanok leltára

Mint többeteknek meséltem, egy (adott) belvárosi étteremmel kapcsolatos határozott elképzelésekkel érkeztem Németországba. Megérkezésünk estéjén kaptunk további 5 tippet egy helyi vendéglátóstól (mely éttermek zártak be, melyeket lehetne újranyitni). Az 1+5 helyiséggel a következők szerint - szó szerint -  állunk:

• Az általunk kinézett étterem - gyakorlatilag titkosan hirdették, nem volt sem cím, sem fotó, a bérlőkhöz nem lehetett eljutni, a nevét sem volt szabad kimondani :) - szóvak ez az étterem szerintem nem váltott bérlőt - abból hír született volna a helyi lapokban. Vagy a bérlők gondolták meg magukat, vagy eleve nem is akarták átadni, csak tesztelték a piacot (ami alapján érthető lenne a titkolózás), vagy az ingatlanos ejtett át minket - ez is előfordulhat. Ez utóbbinak mond ellent az, hogy amikor január elején - budapesti lakásunk komoly vevője eltűnt, és ezért nem volt alaptőként, így nem jelentkeztünk az ingatlanosnál - ő keresett minket. Mire utolért, már megint volt vevőnk, így ismét beszálltunk volna, de nem nagyon volt mibe. Először az ingatlanos tűnt el, utána a hirdetés is... Csak összehasonlítás képen: két szintes, nagy múltú szórakozóhely (nem túl nagy, de azért nem is kicsi + kitelepülési lehetőség + iroda-lakás a bérleményben): havi 3400Eur-ra hirdetve.
  
• Lányaink leendő gimnáziumától nem messze, a Cäcilienbrücke (ez a híd az, amely közepe felemelhető, ilyenkor a gyalogosforgalom az emeleten megy) lábánál lévő nagy éttermet már az előtt kiadták, mielőtt mi hírét vettük. (Így mindegy is volt, hogy ettől a helytől kicsit tartottam - kicsit messzebb van a belvárostól, mint azt szeretem, nagyobb (160fő + terasz), mint amelyre vágytam). Olasz éttermet nyitott benne egy építési vállalkozó. Tegnap jelent meg egy 3/4 oldalas hirdetésük a Hunte Report 2. oldalán (ingyenes városi újság). A fénykép alapján nincs egy olasz sem a konyhán - itt meglepően sok olasz helynek tényleg olasz a tulajdonosa (vagy persze török), vagy olaszok dolgoznak a konyhán. A fizetett cikk is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a chéf nápolyi.
• Három éttermet az ajánlott ötből egyelőre kizártunk: egyet azért, mert nem belvárosi (inkább belvárosi kisebbet keresünk, mint kijjebb nagyobbat) - erre még visszatérhetünk később. Egy étterem tetszett, de a belváros legrosszabb részén van, így ez is kiesett. Egy étterem pedig nem tetszett. 
• Előző postban írtam még az ötödik étteremről. Ismerősünk ismeri az előző bérlőt. Bátyám másik ismerőse megadta a kettővel ezelőtti bérlő telefonszámát. Sajnos úgy néz ki, közben az épület tulajdonost váltott, nem tudunk eljutni az új tulajhoz :( Pedig az étterem a beleszeretős fajta... A környékbeli boltosok annyit tudnak: régóta nincs mozgás, hiába van kiírva, hogy április 30-cal újra nyit, ez igen valószínűtlen. Postaláda nincs, telefonszáma nem felel. Kétszer tettünk be rövid levelet az ajtóba - az másnapra/harmadnapra eltűnik, de nem tudni, a tulaj, vagy megbízottja veszi-e le az üzenetünket. Sajnos a földhivatal addig nem adhatja ki a tulaj nevét, amíg nem kapnak arról értesítést, hogy értékesíteni akarja - ez fura, Magyarországon a tulaj neve és lakcíme publikus információ. Nem Edit, hanem a bátyám beszélt velük, de nem hinném, hogy a földhivatalban a reálértelmiségi is sokkal tovább jutna, mint a nagyon humán bátyám :)
  

Nem látszik az utcáról,
de van padlástere is

Ezek után elkezdtük a hirdetéseket bújni. Elsőre megint felültettek: nem jöttek el a találkozóra. Sőt, amikor felhívtuk (10 perc várakozás után), azt mondta, most indul. Majd újabb 10 perc múlva felhívott, hogy mégsem :( Ilyenkor (meg az első szórakozóhely ingatlanosánál, meg az autószerelőnél) kezdünk el kétségbeesve azon gondolkodni, mit rontottunk MI el? (Pl. félreértettük, rossz szavakkal kommunikáltunk..., vagy csak simán utálnak/átvernek) - szóval igazi kivándorlós kisebbségi érzés. Utánanéztünk, ez nem profi ingatlanos, inkább építési vállalkozó, akinek 4 (négy) hirdetése van, ebből egy kétszer :) Ez egy 80-100m2-es önálló ház lenne, a belváros (tudjátok, Európa legrégebbi sétálóutcája) kapujában. Három szintes, ebből a földszint gyakorlatilag vendéglőért kiállt, az emelet könnyebben, a tetőtér nehezebben átalakítható. Saját pici belső terasszal (max. 2-3asztal lehet), az utcára viszont nem tudnánk kitelepülni (itt még szűk a sétálóutca, és egy nagy fa + pad van előttünk, illetve a saját bejáratunk). Bérleti díja szerintem elég magas (1300Eur az első évben, a második évtől 1500), de az eladási ára (300.000Eur) a belvárosban, önálló ingatlanként reális. Persze amennyiben reálisnak fogadunk el egy közvetítői díjjal, átírással, adóval együtt 100 millió forintos vételárat. (Ezen a példán vettem észre néhány napja, már átállt az agyam, és már Euroban gondolkodom, és esetleg visszaváltom forintra). A projekt alsó hangon 400eEur, de simán kijöhet félmillióra is - már csak a vicc kedvéért gondoltunk érdeklődünk a bankunkban. Meglepetésünkre (hiszen csak rövid infót szerettünk volna kérni) átrántották a másik fiókból a hiteltanácsadót. 4+2% a hitelkamat + kezelési költség, 20% önrész mellett, 20-30 évre, de megpróbáltak minket lebeszélni - mondjuk ez nem volt nehéz, mert ezt túl sok nekünk... De ábrándozni azért jó - majd veszek helyi lottót, azon a minimális jackpot 1millió. Ma délután megnézzük - már ha most eljön a közvetítő. Felmerült bennünk, hogy az első évben kibéreljük ("olcsóért"), majd, ha megy, megvesszük: de amíg nem a mienk, az emeleteken nem szabad átalakítani, azt csak szociális helyiségeknek lehetne kialakítani, és esetleg szolgálati lakásnak - viszont így csak 40m2-t használnák aktívan (ami olyan kicsi, hogy csak német eladót vennénk fel, így a lakás is kihasználatlan lenne). Szóval, - bár nagyon tetszik, és van benne potenciál - ez az ingatlan valószínűleg felejtős :(

A másik közvetítővel nagyobb szerencsénk volt. Ez is egy kisebb iroda, a tulaj hórihorgas fia (lásd facebook cover fotón). Az első helyiség amit megmutatott, ugyan elég reménytelen volt (160-180m2, két szinten, de zokniszerű cső, és bár vendéglátásra is alkalmasnak hirdetik, de a melegkonyhát lehet vétóznák a szomszédok). Igaz, tényleg jóval rosszabb elosztású, mint az előző bekezdésben leírt - egymástól 4-5 háznyi távolságban vannak, szóval ebből a szempontból ganz egal - de a majdnem kétszer akkora helyiségért csak 1720Eur-t kérnek havonta... Arra is gondoltunk, hogy végül is az emeleten kialakítható egy (munkás-)lakás, és a rosszabb földszinten pedig kb. megcsinálható lenne az, ami a kisebb ház első két szintjén. De azért inkább ne.

Előterünkben elefánt lenne

Ez az ingatlanos viszont normálisabb volt, mint a többi (illetve, akitől a házat vettük, azt nem tudtuk nagyon megítélni, normális volt, éppen csak kicsit hitetlenkedett, de kedves) - szóval amikor a hórihorgas srác látta az arcunkon, hogy nem erre a helyiségre gondoltunk, megkérdezte, "mi kéne, ha vóna". És mára tudott mutatni egy egész reménykeltő 80m2 + nagy teraszost, 1000Eur-ért (mínusz kicsi alku), igaz a belváros kevésbé jó pontján - jelenleg (elvben szeptemberig) egy hatalmas Müllert építenek mellé, ami rövid távon szívás, viszont, mivel elvben a terasz felől is nyitnak bejáratot, kifejezetten jó is mellé. Várjuk tőle az alaprajzot, utána rajzolgatunk, utána lehet a tulajjal is érdemes majd összeülni.

Amikor kijöttünk, a helyi vállalkozók nosztalgia-felvonulása zajlott a sétálóutcában

Ja, és van még a Pláza, ami nagyon sok szempontból ideális lenne, de amíg nem lesz meg az összes engedélyünk, addig azt jegeljük. Ott egy igazi tapló, fiatal-agilis-marketinges igazgatóba futottunk bele, szinte tapintható a részéről, nem az idegengyűlölet, de a maximális ódzkodás minden újtól (és így persze minden külfölditől...), köszöni, megy a bolt nélkülünk is. Ez az alapállás (megy a bolt, akkor minek kockáztassunk, próbáljunk ki persze új dolgokat, de csak nagyon m-e-g-f-o-n-t-o-l-t-a-n) egyébként irigylésre méltó, sőt, tulajdonképpen a német társadalom működőképességének alapja, de amíg nem jutsz be, kívülről roppant idegesítő tud lenni, hogy a frusztrációnkról írjak :) Igazából érzésünk szerint a Pláza második üzletnek könnyebben összejöhet, mint elsőnek. De van még egy új, belvárosi pláza is, ott még nem is próbálkoztunk... És m ég mindig megvan (nem is csodálom nagyon) a szomszéd elővárosban hirdetett nagy étterem (kb. szintén 1700Eur/hó), amire még januárban tettünk egy pofátlan ajánlatot, amit nem fogadtak el, de vissza lehet menni oda is... Szóval lehetőség sok, csak lassú a válaszidő (lásd elébb).

Jövő héten a helyi önkormányzathoz vesszük be magunkat. Május 2-tól német tanfolyam, így a funkcionális némaságom (sok mindent értek, persze nem mindent, de nem tudok hozzászólni semmihez - újabb frusztráció) is csökkenni fog idővel, remélem. Viszont tuti, hogy kevesebb időm marad postolásra.
No, ha a végére értetek, akkor jár a +.


Ja, és vége a nyugalmas életünknek abból a szempontból is, hogy lassan elkezdik az építkezést a hátsó telken (amelynek a nyelét mi adjuk). Leendő szomszédaink ránézésre harminc alatti házaspár egy kisgyermekkel, sajnos kutyát szerintem nem hoznak...


folyt.köv.

Cég, ingók... (I. rész)

Sziasztok,

Jó hírek, és kevésbé jók. Ez kicsit hosszabb bejegyzés lesz (lehet fikázni, túlírt), de vannak barátaink, akik a leltárszerű felsorolást kedvelik, hát íme:

Elkészült Edit leckekönyvének fordítása (több mint 300Eur, brrr....) - ezt bevittük a Kamarába, így már hivatalosan is tudják, tanult élelmiszer higiéniát Edit, ha már okleveles mérnök (MSc). Ki is jött a papír, ha befizetjük a kamarai illetéket (még 300Eur), akkor meg lesz az országos engedélye Editnek. El is mentünk frissiben vállalkozás-alapítási tanácsadásra (ingyenes). Vittünk úgy 30 kérdést, kb. a felével adótanácsadóhoz (aki itt a könyvelést is viszi) küldött a kamara. A hölgy kicsit késett, viszont annyit beszélt, hogy 1: én már a felénél feladtam annak reményét is, hogy akármit felfogjak belőle, pedig érteni nagyon sok mindent értek németül, 2: a másfél órás Terminhez képest több mint két órát voltunk nála, a végén már hangosan korgott a hasa :)

Elmentünk adótanácsadóhoz (aki ugye könyvel, valamint a mienk még könyvvizsgál is). Ott szinte minden a vártak szerint alakult (különböző adók, hatóságok... - könnyebb, logikusabb mint Magyarországon, kicsit kisebb adókkal) - egy dolognak kell még utánamennünk, az önfoglalkoztatók egyes állami egészségbiztosítóknál fizetendő minimális járulékalapja - németül esély van arra, hogy ezt a kifejezés csak két összetett szóból áll csak :) Az adótanácsadó is megismételte, amit a kamarában már mondtak: KFT tagoknak nem kell állami nyugdíjjárulékot fizetniük. Természetesen nagyon ajánlott (majd 1 év múlva, ha már megy az üzlet) valamilyen nyugdíjról gondoskodni, de - ahogy ez számunkra is kitalálható volt - nekem semmiképpen sem éri meg a német állami nyugdíjrendszer, Editnek esetleg azért, mert az állami rendszer elismeri a gyerekeket is (talán 3 év/gyerek). Az adótanácsadó, illetve az irodája is úgy néz ki, mint egy nagyon jól szituált magyar könyvelő(iroda), de nem a méregdrága bútoros fajtából. Bérszámfejtést 10Eur/hó/fő-ért vállal (ezt nem tartom soknak), a könyvelésre mondott havi 150-250Eur díja már kicsit sokallom. Egyébként közös nyelvet beszéltünk, pl. azon borzongtunk, hogy ha valaki elvitelre kér ételt (7% ÁFA), de még is megeszi helyben (19%), akkor módosítanunk kell-e a nyugtát? (Igen, mint Magyarországon a cukrászdákban).

Adótanácsadó után rögtön vizsgáztatni vittük mobil házunkat: lassan német rendszáma lesz az utánfutónak :) Apróságokat kellett megcsináltatni: ködlámpa (itt kötelező), valamint az összes külső élét be kellett burkolni egy lekerekített idommal. Ennek okát még a szerelő sem értette nagyon (kb. azt mondta, szabály az szabály)... Három dolog érintett rosszul a szerelőnél: az előzetes ár 1,5x-ét kérte (és nem szólt közben), majd közölte, hogy ha számlát kérünk, +ÁFA (basszus, ez elől menekülök), és kicserélte - megint csak külön értesítés nélkül - a 7 pólusú utánfutó csatlakozót 13 pólusúra. Nem mondta, hogy ez kötelező lenne, sőt - miután kicsit balhéztunk, pl. elmondtuk, akkor ki sem tudjuk vinni az udvaráról a kocsit - adott egy konvertert (tehát semmilyen + infó nem jön ki a 13 póluson a 7-hez képest) - csak neki egyszerűbb volt így szerelni. A végén Editék (én már a TÜV-ben voltam) alkudtak kicsit a szerelőnél. A vizsgáztatás (TÜV) viszont 10 perc sem volt, mivel hibajavítással mentünk vissza, rá sem kellett állni a sorra, csak kijött a vizsgáztató és leokézta. Boldogan fizettünk a megismételt vizsgáért (az eredeti vizsgadíjon felül annak még kb. 40%-át). Pénteken a bankunkban kötünk kötelezőt, majd önkormányzat, és csináltatunk rendszámot. A rendszámot több helyen lehet csináltatni, pár Euro, és persze mind egyedi, amit kérsz (OL - a város + 1 betű (nekünk, akik jogilag vidékiek, 300m-rel arrébb, a nagyváros lakói két betűt kapnak) + 2, 3 vagy 4 szám, attól függ, az adott betűből mennyi van.). Ezt követően haza kell juttatnunk a magyar rendszámot és papírokat, és barátaink segítségével átmeneti kivonást intézni.

Folyt.köv. de most hamar, már péntek este:
az ingatlanos résszel, valamint a kivándorlási frusztrációkkal.

Koratavaszi összefoglaló

Sziasztok barátok,

Egy hónapja beköszöntött a tavasz eljött a tavaszi nap-éj egyenlőség ideje. Mivel jóval északabbra vagyunk Sukorónál (Budapestnél, de még Füzérnél is, Beremendről nem is beszélve) az éjjelek és nappalok változása jóval radikálisabb, mint Magyarországon. Április közepén este fél kilenckor még világos van - ez különösen az első évben okozott gondot a lányoknak, ilyenkor fekszenek, de nem tudtak elaludni...

Tavaszt egyéb változásokat is hoz. Az első tavaszias napon (nincs szerencsénk, egy-két nap volt jó idő a két és fél hetes tavaszi szünet alatt) elözönlötték a kerteket a hazai versenyzők. Ez azóta is tart, fittyet hányva az időjárásra, minden hétvégi napon legalább minden harmadik kertben kertésznek látszó humanoidok jelennek meg. Mivel a német fogyasztói társadalom egyik alapja az, hogy minden tevékenységhez külön formaruha dukál a család minimum minden nagykorú tagjának (de a gyerekeknek is van formaruha, kisebb szerszámok...), ezért nehéz megkülönböztetni a profi kertépítőt az otthoniaktól. Utánfutók az autók mögé kötve (bérled, de inkább van saját) és facsemeték, palánták, virágföld... Az OBI és az egyéb kertáruházak kaszálnak (értitek, ugye, kaszálnak), avagy kitört nekik a Karácsony - szóval nem lehet bejutni, az összes pénztár nyitva, 10-20 emberes sorok, egyes áruházak el is használnak az évi 5 vasárnapi nyitva tartási lehetőségükből egyet-egyet.

Ha tavasz akkor Húsvét. Itt - Edit nagy örömére, a lányok kisebb bánatára - a locsolkodás nem dívik... Viszont tojásfát állítanak, amit kicsit késve mi is megtettük. Sukorón mi nagy tojáskereséseket szerveztünk az egész iskolának (jó, az itt egy bő osztály lenne, 20-25 gyerek), így a megfelelő alapanyagokkal rendelkeztünk. Sára festett is, sőt el is rejtett tojásokat, így keresés is volt, meg is találtuk a nagyját. Tanulva mások hibáiból nem friss tojásokat használtunk, hanem kifújtakat és műanyagokat.


A Facebookon beharangoztam már a tavaszi tűzgyújtást. A húsvét pogány gyökereit nagyszerűen összeköti a praktikummal és a közösségformálással: a tavaszi gallyazás (vagy metszés, vagy mi...) melléktermékeit legálisan égetheted a falu máglyáján, ami mellett persze sör és kolbász kapható. Aki átélt már falunapot, az kb. el tudja képzelni. (Mondjuk, ahogy boltokban sincs biztonsági őr, úgy itt is csak egy úr vigyázta a tüzet, (és amikor kipattant a szikra, volt két önkéntes is - Sukorón ilyenkor felvonul a komplett polgárőrség forgalmat-irányítani). A németekre egyébként is jellemző a Fest, hát az égetési napot sem úgy tartják, hogy mindenki otthon, hanem összegyűlnek - ez az Osterfeuer:

A képek jobban beszélnek mint a szavak :) így nézzétek meg a Facebook albumokat is. A második albumban az Ostefeuer-ről találhattok egy tucat képet,  rövid leírásokkal.


Folyt.köv.

Sütések

Sziasztok,

Megint gasztro. Rengeteg témám lenne (hivatali ügyek, húsvéti készülődés, lányok úszásversenye), de a konyhai téma apropos-ját egy jól sikerült kenyérsütés adta. A recept a Főzzünk olaszul blogból származik. Már nem először tapasztalom azt (persze ez sok ételféleségre nem igaz), hogy az egyszerűbb receptek jobban bejönnek. A recept maga: 450g Weizen Mehl Type 1050 (ez magyarul 45 deka BL 80-as kenyérliszt, bár amit használtam, az félbarna kenyérliszt lehetett), 1,5 TL Salz (1,5 teáskanál só), 0,5 TL Hefe (fél kanál szárított élesztő), és 350g Wasser (azaz 3,5 deci víz). A száraz alapanyagokhoz folyamatosan kevertem egy fakanállal vizet, kifejezetten ragacsos (galuskatésztánál is keményebb) tésztát kaptam. Ezt 12 órára lefóliázva hagytam a konyhában. Reggel átforgattam (én még csak meg sem liszteztem), majd 250 fokon előmelegített jénaiba kanalaztam, és azon a hőmérsékleten lefedve sütöttem kb. háromnegyed órát. (Eredetileg 35 perc 250 fok, majd 20-25 perc 230 fok fedő nélkül lett volna, de az fogyott el, ami a szakácsoknak általában a leggyakrabban: az idő, közben ugyanis ebédet is főztünk). Az eredmény fent látható. Volt türelmem megvárni, míg kicsit kihűl (ez nem szokott menni), ilyen lett megvágva:

Korábban készült még - Dalmának már ebből "küldtem" születésnapjára - sajtos aprók:

Készült feketeköménnyel (megint rákattantam) és magyar mangalicakolbásszal is.
Valamint a szokásos: elrejtettünk (nem nagyon) egy kutyát a képen :)

Készült még sütőben pizza is, valamint muffin is - előbbi semmi különös, utóbbiról sztori is lesz egyszer. Jövő héten Anna születésnapja, már ma elkészül a répatortánk (Edit műve, én csak kuktáskodom), valamint kürtöskalács is. Utóbbi kétszer, a születésnapján visz be az osztálytársaknak (ez szokás, már az, hogy bevisznek valamit az ünnepeltek), szombaton pedig ittalvós buli (+3), illetve +5, de a két fiatalembert éjszakára hazaküldjük (valószínűleg) :) :) :)


foly. köv.

Hivatalos ügyeink 1. (szerdai eredmények)

Lássuk, mire megyünk:

- Szerdán Edit papírjait (az ő fordításában) elfogadta a kamara, így kapunk egész Németországra engedélyt... hogy pontosan mire, majd kiderül a papírból, amit postáznak. Egyikünknek rendelkezni kell ezzel az engedéllyel ahhoz, hogy élelmiszer-előállítással kapcsolatos vállalkozást indítsunk. Az nem derült ki számunkra, hogy ez kiváltja-e a bennfentesek által csak "Frikadelle Akademie"-nak csúfolt egészségügyi gyorstalpalót, minden esetre Edit leckekönyvét (!) is le kell még hivatalos fordíttatnunk, hogy megfelelő higiéniás képzést kapott. Kértünk ajánlatot a fordításra, hétfőn  választ adnak, majd gondolom 2-3 hét, de a tevékenységet már addig is végezhetjük (a hivatalos ügyekben is fő a bizalom - ezt könnyű megszokni).
- Érdekes módon az én EuroPASS-os, német nyelvű szakács szakképesítési papírommal nem foglalkoztak érdemben - gyanítom azért, mert Edit nevén van az akta :) Mindenesetre, ezt megtartjuk talonba, jó lesz még egyszer... Nézegettem az EuroPASS-t, érdekes egy doksi: rajta van minden infó a képzésről németül (illetve az angolon angolul), a vizsgaeredményeim, a vizsgaszámom, a bizonyítványszámom - csak a nevem nem :( Így mindig csatolni kell a magyart is.
- Jövő hét szerdán kapunk kamarai segítséget a cégalapításhoz. Erre tulajdonképpen nincs szükségünk - csodálkoztak, hogy van üzleti tervünk. A vállalkozási ismeretek itt nem magától számítanak veleszületettnek, mint Magyarországon. A német ismerősök is enyhe aggodalommal vegyes csodálkozással néznek ránk: tényleg vállalkozni fogtok? Szóval kapunk kamarai segítséget, és legalább begyűjtünk az üzleti tervre is egy német kóserpecsétet...
- Vendéglő fronton: a belvárosi viszonylag nagy üzlet, amelyet még januárban néztünk meg, még mindig kiadó, de a közvetítő érezhetően nem szeret minket annyira - vagy a jelenlegi bérlők gondolták meg magukat - vagy csak az árat akarták felmérni... de sebaj, első posztban jelzett ismerőstől kaptunk öt másik címet:

• a (félig) külvárosival (még) nem foglalkozunk,
• az egyik belvárosit kizártuk a környezete miatt (bár belül nagyon szép), míg a másik hely belső kialakítása nem tetszik,
• a nem annyira belvárosi , a Cäcilienbrücke-nél lévő nagy éttermet kiadták már, szerintem több hónapja,
• a leginkább egy kis belvárosi étteremmel szemezünk... láthatjátok a fotón, amikor még működött. Ismerősünk volt szakácsa vitte 3-4 évig, ment az üzlet (a vendéglátós is mondta, de az utcában is érdeklődtünk), majd egyszer csak bezárt, a szakács már biztos nem csinálja tovább. Egy kitett A4-es papír szerint május elején újranyitnak, de hónapok óta semmi mozgás... Régi számuk kicsöng, de nem veszik fel. Bedobtunk nekik egy levelet, ha arra nem reagálnak (vagy meg sem nézik az üzlet postáját), akkor az ingatlan tulajdonosa könnyen kideríthető a hivataloknál. Másfél hét múlva (amikor visszatér a bátyám Magyarországról) ezt tovább hajtjuk! Alapvetően ezt ki lehetne nyitni a Foci EB-re, ami itt főszezon :) és reméljük a londoni olimpia is erős lesz akkor, amikor egyébként a nyári szabadságolás miatt áll a város,
• pláza: amíg nincs meg a cég és az engedély, de inkább a nyári szünet végéig nem leszünk nagyon aktívak, inkább városi étteremre hajtunk, illetve, ha nem jön össze még egy ideig egyik sem, akkor nyáron nyaralunk.

Közben, mellékesen megpróbáljuk mobil eszközeinket is regisztráltatni. Nem állunk jól, igaz nagyon rossz sem. Toyota Highlander-ünk (amit már csak adó szempontból is megtartanánk (hiszen hibrid), de szeretjük is, belefér a szokásos +1 (sőt akár +2) gyerek, valamint játszva húz el +2 tonnát) kapcsán két uralkodó nézet van:

1. Mivel az EU egyik tagállamában már honosították - illetve a típushoz egyáltalán nem létezik EU-s lámpaszett - ugyan csak Hamburgban (vagy Bremerhaven-ben), de könnyű honosítani 
2. Gyakorlatilag nem lehet honosítani.

Nyilván mi az elsőt pártoljuk :) Viszont még nem álltunk neki Hamburgnak (vagy Bremerhavennek), autóügynököt kellene találni, aki szokott ilyet csinálni. Ha tudtok ilyet, ne fogjátok vissza magatokat, kommentben vagy privátban!


Egyedi felépítményű utánfutónkkal voltunk a TÜV-ben vizsgán. Itt is látszott a szabadságolás, csak egy ügyintéző, mögöttünk kifejezetten nagy sor alakult ki. Nem volt gyereksarok :( - pedig szokott lenni - de volt ingyen kávé és forrócsoki. A futón kisebb hiányosságokat találtak: a felépítmény rendben (elég stabil), az, hogy terheletlenül is csak 24cm van az EU-s 30 helyett, az elmegy (a szokásosnál magasabb amerikai vonószemre fogtuk közösen), az alváz OK (noná, német). A felépítmény négy sarkára fém védőt kell tenni, balesetvédelmi szempontból. Ezt a szerelő is balfékségnek, illetve túlzott szabálykövetésnek minősítette, de szabály, az szabály: pótoljuk. Jön az újabb szabadságolás: most a közeli szerelő megy el 2 hétre, így csak 3 hét múlva próbálkozhatunk újra. Ja, és kell még egy (1) hátsó ködlámpa, mert az is szabály - és tudomásul veszik, hogy az amerikai autó nem fogja kapcsolni (mert ködlámpa sincs rajta, amit mondjuk sajnálok néha).

Mára, sőt szerintem a hétre ennyi. Beköszöntött a zordabb idő, azért Edittel bebicajoztunk a városba, de nincs kedvünk szorosabb barátságot kötni a természettel... Azért bizakodjatok:


folyt.köv.

Egy szép tavaszi nap

Alsó-Szászországban (és Brémában, ami ugye önálló városállam) kitört a szokásosnál is hosszabb, két és fél hetes húsvéti szünet. Aznap (előző péntek) persze dugók, de legalább nem az egész ország indult szabadságra, csak egy tartomány (és Bréma). Csúszó rendszerben a tartományok máskor-máskor indulnak neki, persze a téli és a tavaszi szünet nagyjából egy időben kezdődnek, de a nyári szünetben akár hónapos eltérés is lehet a tartományok között.

Bárhogy számolom, Németországban úgy 10-15 munkanappal többet járnak a gyerekek iskolába, mint Magyarországon. Egy-egy egynapos egyházi (gyökerű) szabadnapon túl, hosszú őszi és tavaszi szünet, valamint a magyarral összemérhető téli szünet mellett csak 6 hét a nyári szünet. Szerintem a szünetek elosztása a gyerekek számára is jobb, de a szülőknek feltétlenül megoldhatóbb ez a háromszor egy-két hét, majd egyszer hat hét, mint a 10-11 hét Magyarországon. Sok helyen a nyári szünidőben adják ki az éves szabadságokat, de most is megfigyelhető (igaz ez egy gazdagabb előváros), hogy kiürül a környék. Rengeteg a lakóautó az utakon, nem tudom a hivatalos sebességkorlátozást, de nem a kamionokkal döcögnek...

Ilyenkor persze az ügyintézés is lassúbb, csak 1-1 ügyintéző ül a hivatalokban, de erről nem sokára, egy következő postban. Mi az ügyeink intézése miatt sem szerveztünk nagy programot - zajlik a reintegrációm is a családba :) - de egynapos kirándulásokat terveztünk.

Elsőként Bad Zwischenahn-ba kirándultunk biciklin. +1 gyermek, a szokásos, így hatan vágtunk neki. Csókoltatom a Garmin szoftvereseit, 24km-es utat sikerült varázsolniuk, igaz, ez könnyen követhető volt, és végig kerékpársáv (ja, az szinte mindenhol van, szóval nem volt földút). Utólag (mikor máskor) megnéztük, a Google gyalogosok számára 17km-es utat javasolt... Igazából csak odafelé lázadoztak a lányok, de jól bírták, igaz gyakori megállókkal. Persze nektek gyakorlott túrázóknak ez smafu, kb. Budapest-Szentendre táv, ráadásul dombok nélkül, de mi büszkék voltunk, különösen 7 és 1/2 éves Sára lányomra a pici bicajával...

Megérkezés után a város főterén (így mulat egy magyar család) spaghetti eis (finom volt, sok volt), forró csoki (háááát) és latte macchiato (felejthető, langyos tejeskávé...) A szénhidrátoktól felélénkült gyermektársaság irány a játszótér felkiáltással tempósan végighaladt a promenádon (ezt a szót Sir Anthony Hopkins filmjein kívül nem használtam, de itt ki volt írva!) még úgy 2000 métert a kikötőig. (Így bőven 50km felett teljesítettünk).

Sáránk, északi gyerekekhez méltóan mezítlábra vetkezett (sőt, csak ő volt igazán helyinek öltözve), és fel a ... nem tudom, mi a neve a játékszernek. Egy rúd vízszintesen, melyen különböző szertorna-gyakorlatokat mutatnak be a kiskorúak :) Minden iskolaudvar és játszótér szerves része:

Immár kényelmi szempontokból NEM a tükörreflexes gépet vittem, ezért ismét csak egy kisgépes montázs

Meg kellett állapítanunk, hogy Bad Zwischenahn a burzsujok mellett, gondolom különösen - de nem kizárólag -, főszezonon kívül az idősebb gyógyulni vágyók paradicsoma is:

Mi bújik itt meg a fák között?

Basszus, ezek ikrek...

Mintha a startjelre várnának... volt valami különös ebben a négy idős emberben, bár csak a fotó hozta őket össze...

A visszafelé út gyorsabbra sikerült, mint az első... A végén kettészakadt a csapat, a nagylányok a barátnőjükhöz mentek aludni (mert ma úszni mentek együtt, természetesen biciklivel, de mi az a 10km), mi Sárával versenyeztünk... mára maradt azért egy kis izomláz. Ma Sáránál alszik az egyik barátnője, a nagyok is hazaértek vacsorára, így a szokásos +1


folyt.köv.


UI: Facebookon több kép, megpróbálom ezt a rendszert követni mostantól...

Egy szokásos nap

...ami igazából két nap, de dramaturgiai okokból (már megint a lustaság) összevontam.

Jeges kapucsínó saját sütésű kürtös-kaláccsal

Tegnap és tegnapelőtt tehát gyakoroltam tanult szakmámat (sütöttem-főztem). Kürtös kalácsban lassan profik vagyunk, annyi tesztsütésen vagyunk már túl. Ma hajnalban Edit sütött a volt csoporttársainak, míg délelőtt én prezentáltam a kalácsokat, a délutáni vendéggyerekek kedvéért.
  
Igen, ezzel a bejegyzéssel az egoblogom átcsúszik a gastroblog kategóriába. Nincs itt semmi különös olvasnivaló tehát. Később a blogban lesz még kutya és gyerek is, elvben tehát minden adott a sikerhez :)

A mai menü további elemei: zöldséges quinoa - hogy főzzek valami angyalok konyhája szerűt is, már hiányzott a sok süti mellé. 

Jövő héttől fogyókúra :(

A fényképezőgép szerint ez egy mosoly :)

Burgonyaleves. No, ez nem aaaaz a leves, amelyet sokak által ismét megkedvelt (brrr.) MDP/MSZMP első titkára is emlegetett ("A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!"). Levesünk egy kicsit húsos zöldségleves, amelyben van krumpli (is). Németes étel, amint én feketeköményes-sajtos kürtöskaláccsal tettem nemzetközivé (szép szavak már megint sorban). Elég németesre sikerülhetett úgy gondolom, a másodikos osztálytárs is kétszer kért :)

És most, már csak Györgyi és Zsolt barátaim 'unszolására' is, a leves receptje, németből fordítva:


Kartoffelsuppe
 

1 Zwiebel (1 fej hagyma)

½ Stange Lauch (póréhagyma, ez nálunk most kimaradt)

2 Möhren (répa)

½ Knollensellerie (zeller)

1kg mehlig kochende Kartoffeln (lisztes burgonya - én 1kg helyett csak két nagyobb darabot használtam)

2 El Öl (2 evőkanál olaj - én kihagytam, viszont tettem bele úgy 1,5dl tejszínt és egy kis tejfölt - Schmand)

1,5l Gemüsebrühe (zöldség alaplé - vessetek a mókusok elé, én egy csökkentett zsiradék és só tartamú leveskockát használtam, és nyilván vizet)

1 Lorbeerblatt (babérlevél, ooops, ez kimaradt)

Salz (só)

Pfeffer (bors)

½ Bund glatte Petersilie (petrezselyem - én minden részét használom)

4 Paar Frankfurter Würstchen (4 pár frankfurti virsli)

A tejfölt, illetve azt, hogy kockázott bacont is főztem a levesbe ugyan nem ez a recept tartalmazta, a lányaim így csinálták a suliban. A technológiai folyamat roppant egyszerű: minden alkatrészt a virsli és a tejszín-tejföl kivételével hideg vízben főzni (a bacont is - nem kell pirítani), amíg meg nem puhulnak. Utána összeturmixolni, majd tejföl-tejszín és a felkarikázott virslivel készre főzni. Ennyi. Finom.

Én megmondtam, hogy ma nincs itt más olvasnivaló :)


folyt.köv.

Megérkezésem

Előszó. Régóta tartozom már ezzel a bloggal Barátaimnak és magunknak is. Már tavaly el kellett volna kezdenem, amikor elhatároztuk, kiköltözünk. Mivel szülőhazám furcsa hely, így taktikai okokból (sem) kezdtem bele... meg persze lustaságból. Most nekikezdek, első poszt a megérkezés napjáról szól, de többször időrendi bakugrásokkal haladok (különösen a blog elején). És persze a post-okon belül is vadul kalandozom majd - ha egyszer sajtó alá akarom majd rendezni (nem), akkor átszerkesztem. Távolabbi barátaim (akik úgy is kisebb eséllyel jutnak majd ide) egyszer olvashatják majd az előtörténetet is arról, hogy került előörsként feleségem és három lányom Alsó-Szászországba, de most saját történetemmel kezdem végre:

Megérkezésem

...már persze nem, az első megérkezésem, hiszen gyakran látogattam a lányokat, de megérkezéseim közül ez alkalom a jeles, (gyakorlatilagelméletileg) a végleges.

Némi technikai csúszás után csak március 13-án délelőtt érkeztünk meg Zoli barátommal és lányával, illetve az elmaradhatatlanul telepakolt autóval Oldenburgba. Aznap este találkozónk volt az étkezőasztal mellett... (Íme a második német szóviccem. Az elsőt, borzalmasat még Magyarországon követtem el: "...mikor jön Gyuszi és Péter?" kérdésre a  "s Péter" (später - később) volt a felelet.) A második szóviccem nem is a sajátom, hanem a Tafelfreuden étterem és szálloda tulajdonosáé.

Vacsorára voltunk hivatalosak, bátyám jóvoltából - tulajdonképpen erre sem gondoltam, hogy a zenész bátyám kapcsolati hálóját fogom már az első nap használni :) Megérkezés után rövid alvás, majd nem túl pihenten el a vendéglőbe. Mihelyt ideje lett, viszonylag hamar átült hozzánk a tulaj. Az étlap bisztrós, Edit és én nem is ettünk (este 10-kor? az nem túl egészséges...), amit Zoli barátunk evett, az ránézésre elég németes volt. Főételek utána nemzetközi szinten is magasra értékelhető desszerttálat kaptunk - csak a fáradság az oka, hogy nem fényképeztünk (fej falba verve először, de nem utoljára), pedig kifejezetten megengedte a tulajdonos. A konyha a vendégtérből is látszik, nagy ablakon lehet nézni, hogy készül az étel - ez nem csak a bizalmat növeli, de a munkahelyi légkörnek is jót tett :) Vacsora után megmutatta a konyhát illetve az éttermet is - a konyha számomra (sem) okozott meglepetést, maga a hely szép, nagy, sok funkciós (kis kert, különtermek...). Éjfélre való tekintettel a szállodai szobákat nem jártuk végig, érdemes megnézni a honlapon, 8 teljesen különböző szoba a keleti ihletésűtől a pisztácia apartmanig.

A tulaj érdekes dolgokról beszélt: joggal büszke a helyre, és arra, hogy kb. 20 éve vezeti éttermét, így mára az ő vendéglője a legrégebben (!) egy menedzsment által vezetett hely a városban. (Edittel egyszer, úgy 15 éve (uram istenem, de öreg vagyok...) már jártunk nála: bátyám akkor még csak az első feleségénél járt, mi talán még házasok sem voltunk, nem hogy gyerekek...) Mesélt még arról, hogy működnek a vendéglők, az engedélyezés, milyen helyek mennek és milyenek nem mennek, és miért. A hasznos infókat megfejelte: ajánlott öt címet, ami minket érdekelhet - hármat a belvárosban, kettőt kicsit kijjebb. Még éjszaka megnéztük a hozzá közel eső vendéglőt, persze csak kívülről, illetve elsuhantunk a másik nem teljesen belvárosi hely előtt is.

Egy körülre vergődtünk haza, utána napokig nem tértünk még magunkhoz a kiutazás fáradalmaiból...

folyt.köv.