...és ingatlanok (II., befejező rész).

Tegnapi post update: voltunk a bankban, biztosítást kötni az utánfutóra, nem ment egyszerűen, mert olyat még nem láttak, hogy valaki német rendszámú kocsi nélkül (a Highlander vizsgáztatással leálltunk, van rá fél évünk) akarna utánfutót vizsgáztatni. A problémán hosszas telefonálás után túlléptek, de olyan alacsony értéket mondtunk (a valóságnak megfelelően) a vételárra, hogy még be kell vinnünk az adásvételit (nem kell lefordítani, még szerencse, hogy számmal is szerepel rajta a vételár). Hétfőn bevisszük, jövő hét második felében reméljük át is tudjuk rendszámozni... és most a mai:

Szóba jöhető ingatlanok leltára

Mint többeteknek meséltem, egy (adott) belvárosi étteremmel kapcsolatos határozott elképzelésekkel érkeztem Németországba. Megérkezésünk estéjén kaptunk további 5 tippet egy helyi vendéglátóstól (mely éttermek zártak be, melyeket lehetne újranyitni). Az 1+5 helyiséggel a következők szerint - szó szerint -  állunk:

• Az általunk kinézett étterem - gyakorlatilag titkosan hirdették, nem volt sem cím, sem fotó, a bérlőkhöz nem lehetett eljutni, a nevét sem volt szabad kimondani :) - szóvak ez az étterem szerintem nem váltott bérlőt - abból hír született volna a helyi lapokban. Vagy a bérlők gondolták meg magukat, vagy eleve nem is akarták átadni, csak tesztelték a piacot (ami alapján érthető lenne a titkolózás), vagy az ingatlanos ejtett át minket - ez is előfordulhat. Ez utóbbinak mond ellent az, hogy amikor január elején - budapesti lakásunk komoly vevője eltűnt, és ezért nem volt alaptőként, így nem jelentkeztünk az ingatlanosnál - ő keresett minket. Mire utolért, már megint volt vevőnk, így ismét beszálltunk volna, de nem nagyon volt mibe. Először az ingatlanos tűnt el, utána a hirdetés is... Csak összehasonlítás képen: két szintes, nagy múltú szórakozóhely (nem túl nagy, de azért nem is kicsi + kitelepülési lehetőség + iroda-lakás a bérleményben): havi 3400Eur-ra hirdetve.
  
• Lányaink leendő gimnáziumától nem messze, a Cäcilienbrücke (ez a híd az, amely közepe felemelhető, ilyenkor a gyalogosforgalom az emeleten megy) lábánál lévő nagy éttermet már az előtt kiadták, mielőtt mi hírét vettük. (Így mindegy is volt, hogy ettől a helytől kicsit tartottam - kicsit messzebb van a belvárostól, mint azt szeretem, nagyobb (160fő + terasz), mint amelyre vágytam). Olasz éttermet nyitott benne egy építési vállalkozó. Tegnap jelent meg egy 3/4 oldalas hirdetésük a Hunte Report 2. oldalán (ingyenes városi újság). A fénykép alapján nincs egy olasz sem a konyhán - itt meglepően sok olasz helynek tényleg olasz a tulajdonosa (vagy persze török), vagy olaszok dolgoznak a konyhán. A fizetett cikk is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a chéf nápolyi.
• Három éttermet az ajánlott ötből egyelőre kizártunk: egyet azért, mert nem belvárosi (inkább belvárosi kisebbet keresünk, mint kijjebb nagyobbat) - erre még visszatérhetünk később. Egy étterem tetszett, de a belváros legrosszabb részén van, így ez is kiesett. Egy étterem pedig nem tetszett. 
• Előző postban írtam még az ötödik étteremről. Ismerősünk ismeri az előző bérlőt. Bátyám másik ismerőse megadta a kettővel ezelőtti bérlő telefonszámát. Sajnos úgy néz ki, közben az épület tulajdonost váltott, nem tudunk eljutni az új tulajhoz :( Pedig az étterem a beleszeretős fajta... A környékbeli boltosok annyit tudnak: régóta nincs mozgás, hiába van kiírva, hogy április 30-cal újra nyit, ez igen valószínűtlen. Postaláda nincs, telefonszáma nem felel. Kétszer tettünk be rövid levelet az ajtóba - az másnapra/harmadnapra eltűnik, de nem tudni, a tulaj, vagy megbízottja veszi-e le az üzenetünket. Sajnos a földhivatal addig nem adhatja ki a tulaj nevét, amíg nem kapnak arról értesítést, hogy értékesíteni akarja - ez fura, Magyarországon a tulaj neve és lakcíme publikus információ. Nem Edit, hanem a bátyám beszélt velük, de nem hinném, hogy a földhivatalban a reálértelmiségi is sokkal tovább jutna, mint a nagyon humán bátyám :)
  

Nem látszik az utcáról,
de van padlástere is

Ezek után elkezdtük a hirdetéseket bújni. Elsőre megint felültettek: nem jöttek el a találkozóra. Sőt, amikor felhívtuk (10 perc várakozás után), azt mondta, most indul. Majd újabb 10 perc múlva felhívott, hogy mégsem :( Ilyenkor (meg az első szórakozóhely ingatlanosánál, meg az autószerelőnél) kezdünk el kétségbeesve azon gondolkodni, mit rontottunk MI el? (Pl. félreértettük, rossz szavakkal kommunikáltunk..., vagy csak simán utálnak/átvernek) - szóval igazi kivándorlós kisebbségi érzés. Utánanéztünk, ez nem profi ingatlanos, inkább építési vállalkozó, akinek 4 (négy) hirdetése van, ebből egy kétszer :) Ez egy 80-100m2-es önálló ház lenne, a belváros (tudjátok, Európa legrégebbi sétálóutcája) kapujában. Három szintes, ebből a földszint gyakorlatilag vendéglőért kiállt, az emelet könnyebben, a tetőtér nehezebben átalakítható. Saját pici belső terasszal (max. 2-3asztal lehet), az utcára viszont nem tudnánk kitelepülni (itt még szűk a sétálóutca, és egy nagy fa + pad van előttünk, illetve a saját bejáratunk). Bérleti díja szerintem elég magas (1300Eur az első évben, a második évtől 1500), de az eladási ára (300.000Eur) a belvárosban, önálló ingatlanként reális. Persze amennyiben reálisnak fogadunk el egy közvetítői díjjal, átírással, adóval együtt 100 millió forintos vételárat. (Ezen a példán vettem észre néhány napja, már átállt az agyam, és már Euroban gondolkodom, és esetleg visszaváltom forintra). A projekt alsó hangon 400eEur, de simán kijöhet félmillióra is - már csak a vicc kedvéért gondoltunk érdeklődünk a bankunkban. Meglepetésünkre (hiszen csak rövid infót szerettünk volna kérni) átrántották a másik fiókból a hiteltanácsadót. 4+2% a hitelkamat + kezelési költség, 20% önrész mellett, 20-30 évre, de megpróbáltak minket lebeszélni - mondjuk ez nem volt nehéz, mert ezt túl sok nekünk... De ábrándozni azért jó - majd veszek helyi lottót, azon a minimális jackpot 1millió. Ma délután megnézzük - már ha most eljön a közvetítő. Felmerült bennünk, hogy az első évben kibéreljük ("olcsóért"), majd, ha megy, megvesszük: de amíg nem a mienk, az emeleteken nem szabad átalakítani, azt csak szociális helyiségeknek lehetne kialakítani, és esetleg szolgálati lakásnak - viszont így csak 40m2-t használnák aktívan (ami olyan kicsi, hogy csak német eladót vennénk fel, így a lakás is kihasználatlan lenne). Szóval, - bár nagyon tetszik, és van benne potenciál - ez az ingatlan valószínűleg felejtős :(

A másik közvetítővel nagyobb szerencsénk volt. Ez is egy kisebb iroda, a tulaj hórihorgas fia (lásd facebook cover fotón). Az első helyiség amit megmutatott, ugyan elég reménytelen volt (160-180m2, két szinten, de zokniszerű cső, és bár vendéglátásra is alkalmasnak hirdetik, de a melegkonyhát lehet vétóznák a szomszédok). Igaz, tényleg jóval rosszabb elosztású, mint az előző bekezdésben leírt - egymástól 4-5 háznyi távolságban vannak, szóval ebből a szempontból ganz egal - de a majdnem kétszer akkora helyiségért csak 1720Eur-t kérnek havonta... Arra is gondoltunk, hogy végül is az emeleten kialakítható egy (munkás-)lakás, és a rosszabb földszinten pedig kb. megcsinálható lenne az, ami a kisebb ház első két szintjén. De azért inkább ne.

Előterünkben elefánt lenne

Ez az ingatlanos viszont normálisabb volt, mint a többi (illetve, akitől a házat vettük, azt nem tudtuk nagyon megítélni, normális volt, éppen csak kicsit hitetlenkedett, de kedves) - szóval amikor a hórihorgas srác látta az arcunkon, hogy nem erre a helyiségre gondoltunk, megkérdezte, "mi kéne, ha vóna". És mára tudott mutatni egy egész reménykeltő 80m2 + nagy teraszost, 1000Eur-ért (mínusz kicsi alku), igaz a belváros kevésbé jó pontján - jelenleg (elvben szeptemberig) egy hatalmas Müllert építenek mellé, ami rövid távon szívás, viszont, mivel elvben a terasz felől is nyitnak bejáratot, kifejezetten jó is mellé. Várjuk tőle az alaprajzot, utána rajzolgatunk, utána lehet a tulajjal is érdemes majd összeülni.

Amikor kijöttünk, a helyi vállalkozók nosztalgia-felvonulása zajlott a sétálóutcában

Ja, és van még a Pláza, ami nagyon sok szempontból ideális lenne, de amíg nem lesz meg az összes engedélyünk, addig azt jegeljük. Ott egy igazi tapló, fiatal-agilis-marketinges igazgatóba futottunk bele, szinte tapintható a részéről, nem az idegengyűlölet, de a maximális ódzkodás minden újtól (és így persze minden külfölditől...), köszöni, megy a bolt nélkülünk is. Ez az alapállás (megy a bolt, akkor minek kockáztassunk, próbáljunk ki persze új dolgokat, de csak nagyon m-e-g-f-o-n-t-o-l-t-a-n) egyébként irigylésre méltó, sőt, tulajdonképpen a német társadalom működőképességének alapja, de amíg nem jutsz be, kívülről roppant idegesítő tud lenni, hogy a frusztrációnkról írjak :) Igazából érzésünk szerint a Pláza második üzletnek könnyebben összejöhet, mint elsőnek. De van még egy új, belvárosi pláza is, ott még nem is próbálkoztunk... És m ég mindig megvan (nem is csodálom nagyon) a szomszéd elővárosban hirdetett nagy étterem (kb. szintén 1700Eur/hó), amire még januárban tettünk egy pofátlan ajánlatot, amit nem fogadtak el, de vissza lehet menni oda is... Szóval lehetőség sok, csak lassú a válaszidő (lásd elébb).

Jövő héten a helyi önkormányzathoz vesszük be magunkat. Május 2-tól német tanfolyam, így a funkcionális némaságom (sok mindent értek, persze nem mindent, de nem tudok hozzászólni semmihez - újabb frusztráció) is csökkenni fog idővel, remélem. Viszont tuti, hogy kevesebb időm marad postolásra.
No, ha a végére értetek, akkor jár a +.


Ja, és vége a nyugalmas életünknek abból a szempontból is, hogy lassan elkezdik az építkezést a hátsó telken (amelynek a nyelét mi adjuk). Leendő szomszédaink ránézésre harminc alatti házaspár egy kisgyermekkel, sajnos kutyát szerintem nem hoznak...


folyt.köv.