Bárhogy számolom, Németországban úgy 10-15 munkanappal többet járnak a gyerekek iskolába, mint Magyarországon. Egy-egy egynapos egyházi (gyökerű) szabadnapon túl, hosszú őszi és tavaszi szünet, valamint a magyarral összemérhető téli szünet mellett csak 6 hét a nyári szünet. Szerintem a szünetek elosztása a gyerekek számára is jobb, de a szülőknek feltétlenül megoldhatóbb ez a háromszor egy-két hét, majd egyszer hat hét, mint a 10-11 hét Magyarországon. Sok helyen a nyári szünidőben adják ki az éves szabadságokat, de most is megfigyelhető (igaz ez egy gazdagabb előváros), hogy kiürül a környék. Rengeteg a lakóautó az utakon, nem tudom a hivatalos sebességkorlátozást, de nem a kamionokkal döcögnek...
Ilyenkor persze az ügyintézés is lassúbb, csak 1-1 ügyintéző ül a hivatalokban, de erről nem sokára, egy következő postban. Mi az ügyeink intézése miatt sem szerveztünk nagy programot - zajlik a reintegrációm is a családba :) - de egynapos kirándulásokat terveztünk.
Elsőként Bad Zwischenahn-ba kirándultunk biciklin. +1 gyermek, a szokásos, így hatan vágtunk neki. Csókoltatom a Garmin szoftvereseit, 24km-es utat sikerült varázsolniuk, igaz, ez könnyen követhető volt, és végig kerékpársáv (ja, az szinte mindenhol van, szóval nem volt földút). Utólag (mikor máskor) megnéztük, a Google gyalogosok számára 17km-es utat javasolt... Igazából csak odafelé lázadoztak a lányok, de jól bírták, igaz gyakori megállókkal. Persze nektek gyakorlott túrázóknak ez smafu, kb. Budapest-Szentendre táv, ráadásul dombok nélkül, de mi büszkék voltunk, különösen 7 és 1/2 éves Sára lányomra a pici bicajával...
Megérkezés után a város főterén (így mulat egy magyar család) spaghetti eis (finom volt, sok volt), forró csoki (háááát) és latte macchiato (felejthető, langyos tejeskávé...) A szénhidrátoktól felélénkült gyermektársaság irány a játszótér felkiáltással tempósan végighaladt a promenádon (ezt a szót Sir Anthony Hopkins filmjein kívül nem használtam, de itt ki volt írva!) még úgy 2000 métert a kikötőig. (Így bőven 50km felett teljesítettünk).
Sáránk, északi gyerekekhez méltóan mezítlábra vetkezett (sőt, csak ő volt igazán helyinek öltözve), és fel a ... nem tudom, mi a neve a játékszernek. Egy rúd vízszintesen, melyen különböző szertorna-gyakorlatokat mutatnak be a kiskorúak :) Minden iskolaudvar és játszótér szerves része:
 |
| Immár kényelmi szempontokból NEM a tükörreflexes gépet vittem, ezért ismét csak egy kisgépes montázs |
Meg kellett állapítanunk, hogy Bad Zwischenahn a burzsujok mellett, gondolom különösen - de nem kizárólag -, főszezonon kívül az idősebb gyógyulni vágyók paradicsoma is:
Mi bújik itt meg a fák között?
Basszus, ezek ikrek...
 |
| Mintha a startjelre várnának... volt valami különös ebben a négy idős emberben, bár csak a fotó hozta őket össze... |
A visszafelé út gyorsabbra sikerült, mint az első... A végén kettészakadt a csapat, a nagylányok a barátnőjükhöz mentek aludni (mert ma úszni mentek együtt, természetesen biciklivel, de mi az a 10km), mi Sárával versenyeztünk... mára maradt azért egy kis izomláz. Ma Sáránál alszik az egyik barátnője, a nagyok is hazaértek vacsorára, így a szokásos +1
folyt.köv.
UI: Facebookon több kép, megpróbálom ezt a rendszert követni mostantól...
