Hivatalos ügyeink 1. (szerdai eredmények)

Lássuk, mire megyünk:

- Szerdán Edit papírjait (az ő fordításában) elfogadta a kamara, így kapunk egész Németországra engedélyt... hogy pontosan mire, majd kiderül a papírból, amit postáznak. Egyikünknek rendelkezni kell ezzel az engedéllyel ahhoz, hogy élelmiszer-előállítással kapcsolatos vállalkozást indítsunk. Az nem derült ki számunkra, hogy ez kiváltja-e a bennfentesek által csak "Frikadelle Akademie"-nak csúfolt egészségügyi gyorstalpalót, minden esetre Edit leckekönyvét (!) is le kell még hivatalos fordíttatnunk, hogy megfelelő higiéniás képzést kapott. Kértünk ajánlatot a fordításra, hétfőn  választ adnak, majd gondolom 2-3 hét, de a tevékenységet már addig is végezhetjük (a hivatalos ügyekben is fő a bizalom - ezt könnyű megszokni).
- Érdekes módon az én EuroPASS-os, német nyelvű szakács szakképesítési papírommal nem foglalkoztak érdemben - gyanítom azért, mert Edit nevén van az akta :) Mindenesetre, ezt megtartjuk talonba, jó lesz még egyszer... Nézegettem az EuroPASS-t, érdekes egy doksi: rajta van minden infó a képzésről németül (illetve az angolon angolul), a vizsgaeredményeim, a vizsgaszámom, a bizonyítványszámom - csak a nevem nem :( Így mindig csatolni kell a magyart is.
- Jövő hét szerdán kapunk kamarai segítséget a cégalapításhoz. Erre tulajdonképpen nincs szükségünk - csodálkoztak, hogy van üzleti tervünk. A vállalkozási ismeretek itt nem magától számítanak veleszületettnek, mint Magyarországon. A német ismerősök is enyhe aggodalommal vegyes csodálkozással néznek ránk: tényleg vállalkozni fogtok? Szóval kapunk kamarai segítséget, és legalább begyűjtünk az üzleti tervre is egy német kóserpecsétet...
- Vendéglő fronton: a belvárosi viszonylag nagy üzlet, amelyet még januárban néztünk meg, még mindig kiadó, de a közvetítő érezhetően nem szeret minket annyira - vagy a jelenlegi bérlők gondolták meg magukat - vagy csak az árat akarták felmérni... de sebaj, első posztban jelzett ismerőstől kaptunk öt másik címet:

• a (félig) külvárosival (még) nem foglalkozunk,
• az egyik belvárosit kizártuk a környezete miatt (bár belül nagyon szép), míg a másik hely belső kialakítása nem tetszik,
• a nem annyira belvárosi , a Cäcilienbrücke-nél lévő nagy éttermet kiadták már, szerintem több hónapja,
• a leginkább egy kis belvárosi étteremmel szemezünk... láthatjátok a fotón, amikor még működött. Ismerősünk volt szakácsa vitte 3-4 évig, ment az üzlet (a vendéglátós is mondta, de az utcában is érdeklődtünk), majd egyszer csak bezárt, a szakács már biztos nem csinálja tovább. Egy kitett A4-es papír szerint május elején újranyitnak, de hónapok óta semmi mozgás... Régi számuk kicsöng, de nem veszik fel. Bedobtunk nekik egy levelet, ha arra nem reagálnak (vagy meg sem nézik az üzlet postáját), akkor az ingatlan tulajdonosa könnyen kideríthető a hivataloknál. Másfél hét múlva (amikor visszatér a bátyám Magyarországról) ezt tovább hajtjuk! Alapvetően ezt ki lehetne nyitni a Foci EB-re, ami itt főszezon :) és reméljük a londoni olimpia is erős lesz akkor, amikor egyébként a nyári szabadságolás miatt áll a város,
• pláza: amíg nincs meg a cég és az engedély, de inkább a nyári szünet végéig nem leszünk nagyon aktívak, inkább városi étteremre hajtunk, illetve, ha nem jön össze még egy ideig egyik sem, akkor nyáron nyaralunk.

Közben, mellékesen megpróbáljuk mobil eszközeinket is regisztráltatni. Nem állunk jól, igaz nagyon rossz sem. Toyota Highlander-ünk (amit már csak adó szempontból is megtartanánk (hiszen hibrid), de szeretjük is, belefér a szokásos +1 (sőt akár +2) gyerek, valamint játszva húz el +2 tonnát) kapcsán két uralkodó nézet van:

1. Mivel az EU egyik tagállamában már honosították - illetve a típushoz egyáltalán nem létezik EU-s lámpaszett - ugyan csak Hamburgban (vagy Bremerhaven-ben), de könnyű honosítani 
2. Gyakorlatilag nem lehet honosítani.

Nyilván mi az elsőt pártoljuk :) Viszont még nem álltunk neki Hamburgnak (vagy Bremerhavennek), autóügynököt kellene találni, aki szokott ilyet csinálni. Ha tudtok ilyet, ne fogjátok vissza magatokat, kommentben vagy privátban!


Egyedi felépítményű utánfutónkkal voltunk a TÜV-ben vizsgán. Itt is látszott a szabadságolás, csak egy ügyintéző, mögöttünk kifejezetten nagy sor alakult ki. Nem volt gyereksarok :( - pedig szokott lenni - de volt ingyen kávé és forrócsoki. A futón kisebb hiányosságokat találtak: a felépítmény rendben (elég stabil), az, hogy terheletlenül is csak 24cm van az EU-s 30 helyett, az elmegy (a szokásosnál magasabb amerikai vonószemre fogtuk közösen), az alváz OK (noná, német). A felépítmény négy sarkára fém védőt kell tenni, balesetvédelmi szempontból. Ezt a szerelő is balfékségnek, illetve túlzott szabálykövetésnek minősítette, de szabály, az szabály: pótoljuk. Jön az újabb szabadságolás: most a közeli szerelő megy el 2 hétre, így csak 3 hét múlva próbálkozhatunk újra. Ja, és kell még egy (1) hátsó ködlámpa, mert az is szabály - és tudomásul veszik, hogy az amerikai autó nem fogja kapcsolni (mert ködlámpa sincs rajta, amit mondjuk sajnálok néha).

Mára, sőt szerintem a hétre ennyi. Beköszöntött a zordabb idő, azért Edittel bebicajoztunk a városba, de nincs kedvünk szorosabb barátságot kötni a természettel... Azért bizakodjatok:


folyt.köv.

Egy szép tavaszi nap

Alsó-Szászországban (és Brémában, ami ugye önálló városállam) kitört a szokásosnál is hosszabb, két és fél hetes húsvéti szünet. Aznap (előző péntek) persze dugók, de legalább nem az egész ország indult szabadságra, csak egy tartomány (és Bréma). Csúszó rendszerben a tartományok máskor-máskor indulnak neki, persze a téli és a tavaszi szünet nagyjából egy időben kezdődnek, de a nyári szünetben akár hónapos eltérés is lehet a tartományok között.

Bárhogy számolom, Németországban úgy 10-15 munkanappal többet járnak a gyerekek iskolába, mint Magyarországon. Egy-egy egynapos egyházi (gyökerű) szabadnapon túl, hosszú őszi és tavaszi szünet, valamint a magyarral összemérhető téli szünet mellett csak 6 hét a nyári szünet. Szerintem a szünetek elosztása a gyerekek számára is jobb, de a szülőknek feltétlenül megoldhatóbb ez a háromszor egy-két hét, majd egyszer hat hét, mint a 10-11 hét Magyarországon. Sok helyen a nyári szünidőben adják ki az éves szabadságokat, de most is megfigyelhető (igaz ez egy gazdagabb előváros), hogy kiürül a környék. Rengeteg a lakóautó az utakon, nem tudom a hivatalos sebességkorlátozást, de nem a kamionokkal döcögnek...

Ilyenkor persze az ügyintézés is lassúbb, csak 1-1 ügyintéző ül a hivatalokban, de erről nem sokára, egy következő postban. Mi az ügyeink intézése miatt sem szerveztünk nagy programot - zajlik a reintegrációm is a családba :) - de egynapos kirándulásokat terveztünk.

Elsőként Bad Zwischenahn-ba kirándultunk biciklin. +1 gyermek, a szokásos, így hatan vágtunk neki. Csókoltatom a Garmin szoftvereseit, 24km-es utat sikerült varázsolniuk, igaz, ez könnyen követhető volt, és végig kerékpársáv (ja, az szinte mindenhol van, szóval nem volt földút). Utólag (mikor máskor) megnéztük, a Google gyalogosok számára 17km-es utat javasolt... Igazából csak odafelé lázadoztak a lányok, de jól bírták, igaz gyakori megállókkal. Persze nektek gyakorlott túrázóknak ez smafu, kb. Budapest-Szentendre táv, ráadásul dombok nélkül, de mi büszkék voltunk, különösen 7 és 1/2 éves Sára lányomra a pici bicajával...

Megérkezés után a város főterén (így mulat egy magyar család) spaghetti eis (finom volt, sok volt), forró csoki (háááát) és latte macchiato (felejthető, langyos tejeskávé...) A szénhidrátoktól felélénkült gyermektársaság irány a játszótér felkiáltással tempósan végighaladt a promenádon (ezt a szót Sir Anthony Hopkins filmjein kívül nem használtam, de itt ki volt írva!) még úgy 2000 métert a kikötőig. (Így bőven 50km felett teljesítettünk).

Sáránk, északi gyerekekhez méltóan mezítlábra vetkezett (sőt, csak ő volt igazán helyinek öltözve), és fel a ... nem tudom, mi a neve a játékszernek. Egy rúd vízszintesen, melyen különböző szertorna-gyakorlatokat mutatnak be a kiskorúak :) Minden iskolaudvar és játszótér szerves része:

Immár kényelmi szempontokból NEM a tükörreflexes gépet vittem, ezért ismét csak egy kisgépes montázs

Meg kellett állapítanunk, hogy Bad Zwischenahn a burzsujok mellett, gondolom különösen - de nem kizárólag -, főszezonon kívül az idősebb gyógyulni vágyók paradicsoma is:

Mi bújik itt meg a fák között?

Basszus, ezek ikrek...

Mintha a startjelre várnának... volt valami különös ebben a négy idős emberben, bár csak a fotó hozta őket össze...

A visszafelé út gyorsabbra sikerült, mint az első... A végén kettészakadt a csapat, a nagylányok a barátnőjükhöz mentek aludni (mert ma úszni mentek együtt, természetesen biciklivel, de mi az a 10km), mi Sárával versenyeztünk... mára maradt azért egy kis izomláz. Ma Sáránál alszik az egyik barátnője, a nagyok is hazaértek vacsorára, így a szokásos +1


folyt.köv.


UI: Facebookon több kép, megpróbálom ezt a rendszert követni mostantól...

Egy szokásos nap

...ami igazából két nap, de dramaturgiai okokból (már megint a lustaság) összevontam.

Jeges kapucsínó saját sütésű kürtös-kaláccsal

Tegnap és tegnapelőtt tehát gyakoroltam tanult szakmámat (sütöttem-főztem). Kürtös kalácsban lassan profik vagyunk, annyi tesztsütésen vagyunk már túl. Ma hajnalban Edit sütött a volt csoporttársainak, míg délelőtt én prezentáltam a kalácsokat, a délutáni vendéggyerekek kedvéért.
  
Igen, ezzel a bejegyzéssel az egoblogom átcsúszik a gastroblog kategóriába. Nincs itt semmi különös olvasnivaló tehát. Később a blogban lesz még kutya és gyerek is, elvben tehát minden adott a sikerhez :)

A mai menü további elemei: zöldséges quinoa - hogy főzzek valami angyalok konyhája szerűt is, már hiányzott a sok süti mellé. 

Jövő héttől fogyókúra :(

A fényképezőgép szerint ez egy mosoly :)

Burgonyaleves. No, ez nem aaaaz a leves, amelyet sokak által ismét megkedvelt (brrr.) MDP/MSZMP első titkára is emlegetett ("A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!"). Levesünk egy kicsit húsos zöldségleves, amelyben van krumpli (is). Németes étel, amint én feketeköményes-sajtos kürtöskaláccsal tettem nemzetközivé (szép szavak már megint sorban). Elég németesre sikerülhetett úgy gondolom, a másodikos osztálytárs is kétszer kért :)

És most, már csak Györgyi és Zsolt barátaim 'unszolására' is, a leves receptje, németből fordítva:


Kartoffelsuppe
 

1 Zwiebel (1 fej hagyma)

½ Stange Lauch (póréhagyma, ez nálunk most kimaradt)

2 Möhren (répa)

½ Knollensellerie (zeller)

1kg mehlig kochende Kartoffeln (lisztes burgonya - én 1kg helyett csak két nagyobb darabot használtam)

2 El Öl (2 evőkanál olaj - én kihagytam, viszont tettem bele úgy 1,5dl tejszínt és egy kis tejfölt - Schmand)

1,5l Gemüsebrühe (zöldség alaplé - vessetek a mókusok elé, én egy csökkentett zsiradék és só tartamú leveskockát használtam, és nyilván vizet)

1 Lorbeerblatt (babérlevél, ooops, ez kimaradt)

Salz (só)

Pfeffer (bors)

½ Bund glatte Petersilie (petrezselyem - én minden részét használom)

4 Paar Frankfurter Würstchen (4 pár frankfurti virsli)

A tejfölt, illetve azt, hogy kockázott bacont is főztem a levesbe ugyan nem ez a recept tartalmazta, a lányaim így csinálták a suliban. A technológiai folyamat roppant egyszerű: minden alkatrészt a virsli és a tejszín-tejföl kivételével hideg vízben főzni (a bacont is - nem kell pirítani), amíg meg nem puhulnak. Utána összeturmixolni, majd tejföl-tejszín és a felkarikázott virslivel készre főzni. Ennyi. Finom.

Én megmondtam, hogy ma nincs itt más olvasnivaló :)


folyt.köv.

Megérkezésem

Előszó. Régóta tartozom már ezzel a bloggal Barátaimnak és magunknak is. Már tavaly el kellett volna kezdenem, amikor elhatároztuk, kiköltözünk. Mivel szülőhazám furcsa hely, így taktikai okokból (sem) kezdtem bele... meg persze lustaságból. Most nekikezdek, első poszt a megérkezés napjáról szól, de többször időrendi bakugrásokkal haladok (különösen a blog elején). És persze a post-okon belül is vadul kalandozom majd - ha egyszer sajtó alá akarom majd rendezni (nem), akkor átszerkesztem. Távolabbi barátaim (akik úgy is kisebb eséllyel jutnak majd ide) egyszer olvashatják majd az előtörténetet is arról, hogy került előörsként feleségem és három lányom Alsó-Szászországba, de most saját történetemmel kezdem végre:

Megérkezésem

...már persze nem, az első megérkezésem, hiszen gyakran látogattam a lányokat, de megérkezéseim közül ez alkalom a jeles, (gyakorlatilagelméletileg) a végleges.

Némi technikai csúszás után csak március 13-án délelőtt érkeztünk meg Zoli barátommal és lányával, illetve az elmaradhatatlanul telepakolt autóval Oldenburgba. Aznap este találkozónk volt az étkezőasztal mellett... (Íme a második német szóviccem. Az elsőt, borzalmasat még Magyarországon követtem el: "...mikor jön Gyuszi és Péter?" kérdésre a  "s Péter" (später - később) volt a felelet.) A második szóviccem nem is a sajátom, hanem a Tafelfreuden étterem és szálloda tulajdonosáé.

Vacsorára voltunk hivatalosak, bátyám jóvoltából - tulajdonképpen erre sem gondoltam, hogy a zenész bátyám kapcsolati hálóját fogom már az első nap használni :) Megérkezés után rövid alvás, majd nem túl pihenten el a vendéglőbe. Mihelyt ideje lett, viszonylag hamar átült hozzánk a tulaj. Az étlap bisztrós, Edit és én nem is ettünk (este 10-kor? az nem túl egészséges...), amit Zoli barátunk evett, az ránézésre elég németes volt. Főételek utána nemzetközi szinten is magasra értékelhető desszerttálat kaptunk - csak a fáradság az oka, hogy nem fényképeztünk (fej falba verve először, de nem utoljára), pedig kifejezetten megengedte a tulajdonos. A konyha a vendégtérből is látszik, nagy ablakon lehet nézni, hogy készül az étel - ez nem csak a bizalmat növeli, de a munkahelyi légkörnek is jót tett :) Vacsora után megmutatta a konyhát illetve az éttermet is - a konyha számomra (sem) okozott meglepetést, maga a hely szép, nagy, sok funkciós (kis kert, különtermek...). Éjfélre való tekintettel a szállodai szobákat nem jártuk végig, érdemes megnézni a honlapon, 8 teljesen különböző szoba a keleti ihletésűtől a pisztácia apartmanig.

A tulaj érdekes dolgokról beszélt: joggal büszke a helyre, és arra, hogy kb. 20 éve vezeti éttermét, így mára az ő vendéglője a legrégebben (!) egy menedzsment által vezetett hely a városban. (Edittel egyszer, úgy 15 éve (uram istenem, de öreg vagyok...) már jártunk nála: bátyám akkor még csak az első feleségénél járt, mi talán még házasok sem voltunk, nem hogy gyerekek...) Mesélt még arról, hogy működnek a vendéglők, az engedélyezés, milyen helyek mennek és milyenek nem mennek, és miért. A hasznos infókat megfejelte: ajánlott öt címet, ami minket érdekelhet - hármat a belvárosban, kettőt kicsit kijjebb. Még éjszaka megnéztük a hozzá közel eső vendéglőt, persze csak kívülről, illetve elsuhantunk a másik nem teljesen belvárosi hely előtt is.

Egy körülre vergődtünk haza, utána napokig nem tértünk még magunkhoz a kiutazás fáradalmaiból...

folyt.köv.